A magas kerti ágyás nagyban megkönnyíti a munkánkat a kertben, mondhatni jót tesz a gerincnek, hiszen kevesebbet kell hajolgatni. Az alábbiakban a Popular Mechanics remek cikke alapján bemutatjuk, hogy hogyan kell olyan emeltágyást építeni, ami amellett, hogy jól mutat, védelmet is nyújt a növényeknek. Ráadásul – aki a nyári öntözés napi munkálataitól is megszabadulna – az öntözőrendszer telepítésére is adunk ötletet.
Az emeltágyás előnyei
Az emeltágyás hasznos, mert:
- könnyedén hasznos növénytársulásokat alakíthatunk ki, így kevesebb vegyszer használatával vagy akár vegyszer nélkül is biztosíthatjuk a növények védelmét a károkozók ellen.
- nem kell aggódni a nem megfelelő minőségű talaj miatt, hiszen a magaságyás kialakításához tökéletes termőföldet használhatunk. Az emeltágyás falai védenek a talajerózió ellen.
- sokan az idény kezdetén komposzttal töltik fel az ágyások alsó rétegét, így a természetes bomlási folyamatnak köszönhetően ezzel alulról fűti a növényeket, ami a tavaszi hőingadozások kivédése miatt nagyon fontos lehet.
- a napsugárzás felmelegíti az ágyást, ami többféle növény telepítését teszi lehetővé, ráadásul megnöveli a vegetációs időszakot is.
- a növények szorosabban helyezkedhetnek el egymáshoz képest, így nem csak helyet spórolhatunk, de a vízfelhasználás is hatékonyabb lesz, és a gyomokat is jobban ki tudjuk szorítani.
Emelt kerti ágyás építése
A felhasználható anyagok
Ha úgy döntünk, hogy magunk barkácsolnánk egy magaságyást, igazából szinte bármit használhatunk ahhoz, hogy falát megépítsük, legyen szó nagyobb kövekről, tégláról, betonról vagy bármilyen tartós építési anyagról. De használhatunk például állatitatót vagy egy elhasznált lábas kádat is, a lényeg, hogy a vízelvezetést megoldjuk. Ezeket inkább árnyékos helyen alkalmazzuk, mivel mutatósságuk és tartósságuk ellenére nagy hátrányuk, hogy könnyen át- és túlmelegszenek, így tulajdonképpen „megsülnek” a növényeink.
A leggyakrabban azonban fából készítik, amivel kapcsolatban az a kifogás merülhet fel, hogy a tartósítására használt anyagok mérgezőek lehetnek. Ezért, ha tehetjük, akácból, trópusi keményfából vagy cédrusból készült faárut használjunk, mivel azok természetes mivoltukban is ellenállnak a rothadásnak. Az egyesült államokbeli Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) szerint az ACQ-t tartalmazó favédőszer-koncentrátumok használata biztonságos a fogyasztás szempontjából, de ha nyomással kezelt fát használunk, érdemes egy levegő- és vízáteresztő réteget fektetni a fa és a termőföld közé.
A rögzítéshez horganyzott vagy rozsdamentes csavarokat használjunk.
Hova, hova?
A 90*180 cm-es ágyás elég széles ahhoz, hogy még a burjánzó paradicsom is jól elférjen, de éppen elég keskeny ahhoz, hogy megfelelően elérjük a növényeket mindkét oldalról. Az ideális magasság 30-60 cm, persze lehet magasabb is, de ahhoz már jóval több termőföld is kell majd. A termőföldet szintezzük ültetés előtt.
Ha lehetséges, építsünk több magaságyást is, hiszen így vetésforgóban ültethetünk majd. Ha többet is készítünk, a legjobb, ha ezeket egyenes sorokba helyezzük, így az öntözőrendszer telepítése jóval könnyebben megy majd.
A magaságyáshoz szükségünk lesz egy lapos részre – ha nincs ilyen, akkor bizony elő az ásót, kapát és lapátot, és alakítsuk ki! A legjobb, ha észak-dél irányba fekszik az ágyásunk, közel a konyhához, hogy ne kelljen egy esős napon átverekednünk magunkat a sárpocsolyákon. Az ágyások között hagyjunk kb. fél méternyi helyet, hogy kényelmesen elférjünk köztük, ha pedig füvet is kell nyírnunk köztük, akkor akár 60-70 cm-t is (nézzük meg, mekkora a fűnyírónk).
A magaságyás előkészítése
Először is az emeltágyás helyén szabaduljunk meg a gyeptől és a gyomoktól. Krétával vagy zsineggel jelöljük ki a helyet az ágyásoknak, majd merőleges mozdulatokkal ássunk ki annyi földet, hogy az első sornyi deszkának legalább a fele a föld alá kerülhessen. A megemelt ágyásból a felesleges víz kicsorog, ha azonban olyan helyre tudjuk csak tenni az emeltágyást, ahol amúgy is egy kisebb mocsár van, érdemes mélyebbre ásni, és egy réteg kavicsréteget vagy kőzuzalékot az aljára tenni, hogy elkerüljük a fürdőkádhatást. Az ágyások közé, ha nincs ott gyep, érdemes leteríteni geotextilt, és egy réteg kaviccsal lefedni, hogy ne legyünk sárosak, ha esőben kell kiszaladnunk egy kis paradicsomért.
Minden egyes falat külön-külön építs meg, majd rögzítsd őket egymáshoz, és tedd az ágyást a helyére. Növelhetjük a stabilitást, ha cöveket állítunk a sarkoknál, valamint az oldalak felénél a földbe, amihez szintén hozzácsavarozzuk az oldalakat. Az oldalfalak tetején is futtassunk végig egy deszkasort, ami összetartja a teljes szerkezetet, valamint erre tehetjük kertészkedés közben a szerszámainkat vagy éppen meg is pihenhetünk a szélén.
Melegházhatás
Ha beszerzünk néhány hajlítható műanyag csövet (vagy kettévágunk egy-két hullahoppkarikát) és fóliát, a tenyészidőszakot kiterjeszthetjük a hűvösebb területeken, a szárazabb vidékeken segíthetjük ezzel a nedvesség megőrzését, de véd a madarak és a rovarok támadásaitól is.
Használjunk horgonyzott csöveket hevederként a 2,5 centis PVC csövekhez, melyeket az emeltágyás falának belső oldalára szerelhetünk fel. A PVC csöveket kétszer olyan hosszú darabokra vágjuk, mint amilyen széles az ágyás (ha 90*180 cm-es ágyást készítünk, akkor tehát 180 cm hosszú csövekre lesz szükségünk). Hajlítsuk meg, és a két végét nyomjuk a tartókba. Átlátszó polietilén fóliával fedjük le kora tavasszal vagy ősszel, így növelhetjük a talaj és a levegő hőmérsékletét, hogy jó legyen például a paradicsompalántáknak. De vigyázzunk a fólia használatával a nyár során, mert könnyen megsüthetjük a növényeinket! A madarak ellen madárhálót tehetünk a mini sátorvázunkra, míg a rovarok ellen rovarhálóval védekezhetünk.
Öntözőrendszer az emeltágyásokhoz
Nagyban megkönnyíti a dolgunkat, ha automata öntözőrendszert is kiépítünk az emeltágyásokhoz – így például akkor sem kell aggódnunk a zöldségeink miatt, ha elmegyünk valahova hosszúhétvégézni vagy nyaralni. A csepegtető- és mikroöntöző rendszerek biztosítják, hogy a növények elegendő vizet kapjanak, ami különösen fontos a palánták és az olyan leveles növények esetében, mint például a fejes saláta. Ha kora reggelre vagy éjszakára időzítjük be az öntözést, még spórolhatunk is, hiszen kevesebb víz párolog majd el, mint a nap közbeni öntözéskor.
Fotók: Jody Rogac
